Este jó, este jó,
este mégis jó.
Apa mosdik, anya foz,
együtt lenni jó.

Ég a tuz, a fazék
víznótát fütyül,
bogárkarika forog
a lámpa körül.

A táncuk karikás,
mint a koszorú,
meg is hal egy kis bogár,
mégse szomorú.

Lassú tánc, lassú tánc,
táncol a plafon, 
el is érem már talán, 
olyan alacsony.

De az ágy meg a szék 
messzire szalad, 
mint a füst, elszállnak a 
fekete falak.

Nem félek, de azért 
sírni akarok, 
szállok én is, mint a füst, 
mert könnyu vagyok…

Ki emel, ki emel, 
ringat engemet? 
Kinyitnám én a szemem, 
de már nem lehet…

Elolvadt a világ, 
de a közepén 
anya ül és ott ülök
az ölében én.