Nadányi Zoltán: Anyu 


Tudok egy varásszót, 
ha én azt kimondom, 
egyszerre elmúlik 
minden bajom, gondom. 

Ha a kávé keseru, 
ha mártás savanyú, 
csak egy szót kiálltok, 
csak annyit, hogy: Anyu! 

Mindjárt porcukor hull 
kávéba, mártásba, 
csak egy szóba kerül, 
csak egy kiáltásba. 

Keserubol édes, 
rosszból csudajó lesz, 
sírásból mosolygás, 
olyan csudaszó ez. 

Anyu! anyu! anyu! 
hangzik este-reggel 
jaj de sok baj is van 
ilyen kis gyerekkel. 

Anyu! anyu! anyu! 
most is kiabálom. 
Most semmi baj nincsen, 
mégis meg nem állom. 

Csak látni akarlak, 
anyu, fényes csillag, 
látni, ahogy jössz, jössz, 
mindig jössz, ha hívlak. 

Látni sietséged, 
angyal szelídséged, 
odabújni hozzád, 
megölelni téged.